|
Tuesday, November 29, 2011
|
/
Reblog
/
Read More!
|
Épp az előbb vettem kezembe a new moon agyonolvasott példányát. Kinyitottam, de be is csuktam. Nincs nekem erőm végigolvasni ezt a könyvet. Tele van fájdalommal, azzal a fajta fájdalommal, amely kerülget, és várja, hogy lecsaphasson rám. De nem tud. Mert a múlthét óta kizártam mindenfajta érzelmet, és nem engedek se jót, se rosszat belopakodni az életembe. Közben pedig fojtogat a vágyakozás, a másik felem iránt, de csendben kell maradnom, és ugyanazt tennem, mint eddig: zombiüzemmód, érzéseket kikapcsolni, s ha lehet, nyilvánosan nem nyígni, nem panaszkodni. Úgy értem: más emberek előtt. Noha ez nehéz is lenne, mivel ki sem mozdulok a házból. Sőt, mától már a szobámból sem. Próbálom elszakítani magam a valóságtól, újra az álomvilágomba menekülök, pedig ez sem helyes. Nem tudom, hogy átmeneti-e ez az állapot, vagy sem. Talán csak az elfojtás mindez, s egy nap majd kitör belőlem minden egy rossz helyen és egy rossz időpontban. Talán mégsem. Talán már elfogadtam, hogy ennek így kellett lennie, és talán továbblépek. Hamarabb mint hinném. Talán. De csak talán. Mert lehet, mégsem, és lehet megint visszakerülök abba a hisztériás állapotba, mint a múlthéten éreztem, s csak a nyugtatók segítettek. Noha megvannak a hangulatzavaraim, nem akarok egész életemben nyugtatókon meg ilyesmiken élni, bár tény, hogy az az egy szem Xanax sokat dobott rajtam. Normálisnak éreztem magam, emberinek, olyannak, amilyen mindig is szerettem volna lenni, majdhogynem felszabadultnak. Ritkán érzek ilyet, de amíg megvolt a hatás, addig jó volt. Utána megint jött a rettenet, és így tovább. Most pedig ez a furcsa nyugalom, de kerülök megint mindenkit, és nem lesz ez így jó…
Mindemellett túl sokat lelkizek, gondolkozok, a régmúlt dolgait hiányolom, és nem a megfelelő embernek mondom… De Ő speciel válaszra sem méltat már, igaz, hajnal fél 2-kor írtam neki, de reggel nem lett volna egy nagy was ist das visszaírni egy SMS-t… Talán már tényleg rég nem érzi azt, amit szeretném, hogy érezzen. Már nem boldog mellettem… S nem csoda, hogy folyton menekülni akar, mégha magának sem vallja be.
POST DETAILS:
Posted on November/29/2011
POST NOTES:
