|
Friday, December 16, 2011
|
/
Reblog
/
Read More!
|
Szóval a helyzet: vasárnap óta nyomom az ágyat. Kétoldali tüdőgyulladás. A kórházban kéne feküdnöm, ehelyett én hazajöttem. Nincs az az isten, hogy én idegenek közt töltsek akár egy éjszakát is, ha nem muszáj. Feküdni itthon is tudok. Kórházba majd max meghalni megyek.
Emellett úgy tűnik életem egy szakasza lezárult… Vagy ki tudja. De fogalmazzunk úgy, hogy egyedül maradtam. Bár eddig is egyedül voltam, mert Ő nem volt mellettem. Úgy volt velem, ahogy nélkülem… Neki fontosabbak a bulik, a haverok meg a csajok. Hát akkor egészségére. 3 évig elnéztem ezt. Most lett elegem. Nem mondom, hogy nem fáj, mert de. De talán így Neki még esélye lesz egy boldogabb életre… Ha én nem tudtam boldoggá tenni, majd megteszi más, és azt a másvalakit talán majd jobban megbecsüli.
